A tegnapi napon színházba jártam. Teljes izgalommal töltött el a gondolat, hogy milyen lehet az István, a király című rockopera újra gondolva. Hiszen a régi klasszikuson nőtt fel két generáció is, s az eredeti mű igazán magasra tette a mércét. Mindenki előtt Varga Miklós arca tűnik fel, ha István király gondol.
„Mondd, te kit választanál?”- hangozhatott el azon a megbeszélésen, ahol az új produkcióhoz keresték a színészeket.
A Bajai Szabadtéri Színháznál tökéletes volt a választás. Kocsis Dénes bravúrosat játszott István szerepében. Csak nagy szemekkel néztem, hogy hogyan lehet ilyen jól színpadon előadni egy ember lelki fájdalmát és vívodását. Sokszor a hideg futkosott a hátamon, sőt meg is könnyeztem.
A színpad látványvilága teljesen magával ragadott: a díszlet, a statiszták, a motorosok, a tűzzsonglőrök tették igazàn kerekké a darabot. A táncosokat csak néztem, hogy hogyan tudnak ennyit „ugrálni”, hogyan bírják energiával.
A megaprodukciónak pedig dicsőséges volt a befejezése. A tűzijáték igazán megkoronázta az előadást, pontosan úgy, ahogyan Asztrik tette Istvánnal.
De a legszebb emlékem az volt, amikor a Himnusz hallatán mindenki felállt és a tömeg együtt zengte az „Isten áldd meg a magyart”. Összeszorult a szívem, s melegség töltötte.
Összefoglalva imádtam az egész előadást ❤️
